Tanévzáró ünnepély
2011.06.04.
Hagyományainkhoz híven június 4-én, szombaton délelőtt tanévzáró istentisztelettel ünnepeltük a gyermekiskolai oktatási esztendő befejezését. A fiúk, lányok a tanultakhoz kapcsolódó verseket szavaltak, énekeltek, s műsorból az is kiderült, zenei téren ki, mennyit fejlődött.
Ezután Kovács Zsuzsa gyermekiskolai vezető mondott köszönetet annak az öt tanítónak, akik hétről-hétre foglalkoztak a csaknem negyven gyerekkel. Meglepetésként a fiatalok köszöntötték egy-egy szál virággal Zsuzsa nénit, akit mindannyian közel éreznek magukhoz, akire mindig számíthatnak, még akkor is, ha éppen nem a „legjobb formájukat hozzák.”
Miért is tartjuk fontosnak, hogy legyen kerete a gyermekiskolai esztendőnek? Mert ilyenkor nemcsak egy tanévet zárunk le, hanem egyben számvetést is végzünk. Ünneplőbe öltözve megállunk Isten és egymás előtt. Érezzük azt, hogy Isten gyermekeként felelősek vagyunk. Éreznünk kell, hogy minden egyes letett kővel az Ő világát építjük itt a földön. Biztosak vagyunk abban, hogy ebben a tanévben is sok-sok követ helyeztünk el – az apró homokszemtől egészen a szikláig. Hisszük, hogy a világ általunk is épült. Összejöttünk megünnepelni, hogy az Úr támogatásával mit is építettünk ebben az esztendőben. Minden egyes imára kulcsolt kis kéz, a legrövidebb aranyszöveg is, amit megtanultunk – egy-egy homokszem Isten végtelen világában. Ami, bármily parányi is, hiányozna, ha nem lenne a helyén. Gyermekeinknek tisztában kell lenniük azzal, mindannyiuknak meghatározott helye van a Mindenség Urának országában. Ezt a örömhírt próbáljuk mi, tanítók átadni nekik. Vigyék el magukkal a nyárra is, és rejtsék el a szívük mélyén.
Vidó Csilla
